nem tűntünk el


Jelentem élünk, de valahogy kimaradt a blog az életemből. Pedig már vagy 100 piszkozat készült, olyan, ahol gyűlnek a cikkek amik vagy kapcsolódnak norvégiához vagy csak az én gondolataimhoz. Tehát lenne mit kibogozni, de nincs igazán "erőm" rá. Nem olyanok lesznek a bejegyzések amilyennek szeretném, több idő kellene rájuk.

A veszélye ennek annyi, hogy mire esetleg oda jutnék, hogy jöjjön, aktualitását veszíti. Mit lehet tenni? 

Lehet úgy is közelíteni a dolgokhoz, hogy milyen jó, nincs időm, hiszen ez azt jelenti van munka és egyebek. De alap kérdés, azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért... Hosszú történet lenne ez, inkább azt mondom nem jó ez a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás leosztás.

Tehát áll hegyekben a sok elfekvő holmi, és erre nem produkálok semmi értelmeset. Hát legyen valami akkor.

Például a kirívóan szar idei időjárás (helyiek szerint) megkoronázásaként jó korán itt a tél. Már túl vagyunk néhány havas sétán, amiben a múlt télen alig volt részünk. Ha így folytatódik...

Nem írtam semmit arról voltunk-e nyaralni. Nem. Őszöltünk. Magyarhonban. Nem véletlenül nem írtam, mert nincs mit. Szar volt. Na nem az, hogy volt egy kevés időnk összefutni barátokkal, haverokkal, isemrősökkel, ez jó volt. Csak kevés. De Carmen annyi programot szervezett hogy végig úton voltunk, fél nyaralást Budapesten és az autóban (6.500km) töltöttük. Katasztrófa. 








Ja egyébként úgy mentünk haza, hogy szinte senki sem tudta hogy megyünk, meglepetésnek szántuk, volt akinél működött. Amúgy így utólag kérek elnézést, a váratlan betoppanás utáni angolos távozásért is. Konkrétan kiégtem a szabadság végére. Soha több ilyet, inkább nem megyek sehova. Amúgy sejtettük, hogy ez lesz, de ez nem enyhíti az érzést.

Képek nem is készültek, vagy nem olyanok amiket érdemes itt megosztani, de nem is igazán volt mit. Már eleve a kompos utazást is átaludtam lényegében, nagyon nem hat már meg, nem tudom mit lehet szeretni a végtelen tengeren, lehet ha viharos legalább izgalmas, most azért szerencsére nem volt az. Aztán odahaza sem a legszebb szeptember volt, pedig a gyalázatos idei időjárás után reménykedtünk azért benne. Szóval a kevés találkozáson kívül tényleg semmi de semmi érdemleges nem történt. De milyen jó volt látni a régi arcokat.

Ami viszont meglepetés volt, talán mert nem volt rá idő, hogy Magyaroszág nem mászott a képembe, most annyira nem éreztem negatívnak a közeget. 

Ennyi volt a "nyaralásunk", persze majd néhány történet beférkőzik ide-oda később.

Jó volt hazajönni az az igazság.






folyt.köv.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések